A porc anatómiája

Az ízületi porc funkciója és alkotói

Számos különböző szövetet, szerrészletet hívunk a mindennapi nyelvben porcnak. Porc alkotja a növekedési zónákat (növekedési vagy más néven physealis porc). Rostos porc (kollagén rostos porc) alkotja az ínak, szalagok csontos tapadási helyét, az ízületi porcgyűrűket (meniscusok), és a porckorong külső rostos gyűrűjét (annulus fibrosus).

Rugalmas porc (rugalmas rostos porc, elasztikus porc) jelen van sok belső szervben, pl. a légcsőben is, de a fül nagyfokú rugalmasságát is ennek a szövetnek köszönheti. Ízületi porc (üvegporc, hyalin porc) borítja a hosszú csontok azon végeit, melyek másik csonttal ízesülnek és mozgó (vagy éppen merev) ízületet alkotnak (diarthrodialis ízületek).

A fent felsoroltakból az ízületek normál funkciójához elengedhetetlen ízületi porc az, melyről részletesebben szólunk, mivel a leggyakoribb ízületi porcsérülések helyét ízületi üvegporc borítás fedi, vagy fedte, s a porcpótlás legfontosabb célja, hogy ilyen, vagy az eredetihez hasonló minőségű porcborítással lássuk el a beteg területet.

Az ízületi porc legfontosabb funkciója, hogy rajta keresztül történik az erőátvitel az ízületi felszínek között, lehetővé teszi a szinte súrlódásmentes mozgást, egyenletesen szétoszlatja a ráható erőket az egész ízületen belül és csillapítja az esetleges nagyobb ütésekből származó rázkódást is.