A porcszövet minden gerinces szilárd vázát alkotó csontváz “előanyaga”. A fejlődés alacsonyabb fokán megrekedt élőlények egy részénél a szilárd váz nem is csontosodik el, hanem egész vázukat porc alkotja (pl. cápák). Az embrionális fejlődés során az emberben is a váz elsőként porcos vázként alakul ki majd ennek elcsontosodása (mészlerakódás, valamint számos szöveti, sejtbeli átrendeződés) során alakul ki a csontos váz. [Ez alól csak néhány lapos csontunk kivétel (pl. koponyacsontok, kulcscsont, medencecsontok).]

A porcos előanyagba erek törnek be, ezt követi a porc csonttá alakulása. Csontjaink azonban nem alakulnak át teljes egészében meszesedett csontszövetté. A csontokon néhány sávban megmaradnak a későbbi növekedést biztosító porcszövetsávok, melyek egészen a növekedés lezárultáig biztosítja a csontok hossznövekedését. Ezeket növekedési porcnak nevezzük (physis).

A csontok szélességbeli növekedését a csonthártya sejtjei, a csontok törésgyógyulását pedig a csont saját sejtjei végzik, ebben porcsejtek nem játszanak szerepet.

Az ízületeket borító porcfelszín embrionális fejlődésünk során a porc előfutár struktúrák végein el nem csontosodó szövetekből alakul ki. Ezen felszíneket körülvevő szövetek felszívódnak, és helyükön az ízületi üreg, ízületi folyadék és az ízületi belhártya alakul ki.