A porc élettana, a porctáplálkozás

A porcszövet ismerten „kisfogyasztású” szövet. A teljes szövetállománynak mindössze 1-2 %-át alkotják a sejtek, melyek a környezetükkel, ill. más szövetekkel, sejtekkel csak a sejtközötti állományon keresztül kommunikálnak. Ennek megfelelően az oxigén, a szén-dioxid, az anyagcseréhez szükséges alapanyagok (cukrok, zsírok, aminosavak, stb.) és a termelt salakanyagok csak hosszas, a porc keménységét adó fehérjehálón keresztül áramolva (diffúzióval) jutnak el a célhelyre. A felnőtt porc teljes egészében vérér, nyirokér és idegmentes szövet. Minden anyag ki és beáramlása az ízületi folyadékon keresztül történik lassú áramlással.

Mivel a porcban nincsenek erek, bármely porcsérülés esetén (szemben az egyéb szövetekkel) nem tudnak a tápláló erek, s azokkal együtt a pótlást végző őssejtek, beáramolni a sérülés helyére, a porchiány nem tudják helyreállítani. Még a sérülés környezetében található sejtek mozgása is teljesen beszűkült, mivel körülöttük ellenálló porcállomány van, s abban a sejtek vándorlása szinte teljes egészében hiányzik. (Ezen alapul jó néhány jelenleg is használt porcpótlási technika, mely a pótlás helyére való sejtbeáramlást segíti, ld pl. Mikrofraktúra).

Ugyanakkor a porc beidegzésének hiánya esetén felmerül bennünk a kérdés, hogy fájhat mégis a porchiány, a porckopás. Ennek magyarázata, hogy a porc közelében lévő szövetek, mint az ízületi belhártya (synovium) és a porc alatt fekvő csontállomány (subchondralis csont) idegekkel sűrűn behálózott szövetek, s a porc sérülését követően felszabaduló gyulladásos faktorok, anyagok a környezetben található idegeket ingerlik, a csontot érő közvetlen nagy ütések (porc hiánya miatt) apró repedéseket, idegi impulzusokat generálnak.