Mozaikplasztika (csontos-porcos graft átültetés, osteochondralis autograft)
A körülírt porcdefektusok pótlásának gyakran alkalmazott módszere a közismerten csak mozaikplasztikaként emlegetett (Hangody L. és tsai) eljárás, mely az ízület nem terhelő felszínéről kiemelt kis csontos-porcos hengereket ültet át a porchiány helyére.
Kis és közepes porchiányok (1-2.5 cm2) kezelésére ajánlott műtéti eljárás alapötlete, hogy a térdízületi porcborításából azon részeket, melyek nem vesznek részt teherviselésben („nincsenek használva” - nem teherviselő felszínek) kis henger alakban szabadon eltávolítva beültethetjük a porchiány helyére.
A beültetett porcos-csontos hengerek a befogadó csontba beépülnek, s fél-egy év elteltével az ízület porcborítása teljes egészében épnek tűnik.
A csontvelő-stimulációs módszerhez képest alapvető előnye a mozaikplasztikának, hogy az itt kialakuló porc szövettanilag teljesen megfelel a hyalinporctól elvárt kautéláknak.
A módszer hátránya, hogy mivel a hengereket a saját ízületből távolítjuk el, ott helyileg panaszos maradhat (donor site morbidity), illetve a rendelkezésre álló hengerek száma véges, tehát nagyobb területek pótlására nem alkalmazható.
A műtétet követően szigorú protokollnak megfelelő, gyógytornász vezetésével folytatott rehabilitáció szükséges. A mankó használata elengedhetetlen a műtétet követően legalább 6 hétig, s a teljes fizikai funkció-visszatérés 6 hónapot követően várható csak.
Porchiány a térdízületben
Mozaik hengerek eltávolítása a donor helyről
Beültetendő graftok
. Mozaikplasztikával pótolt porcdefektus
