Körülírt porchiány
Körülírt porchiány
Az ízületeket borító porc betegség, gyulladás, elhalás vagy sérülés miatt kialakuló porchiánya, porcdefektusa, mely csak egy kisebb, körülírt területen alakul ki, az egész ízület porcborítását nem érinti.
A porc-csontgyulladás ill. az elhalás miatt kialakult körülírt hiányok egy külön entitást képviselnek, melyeket egy másik fejezetben tárgyalunk
Az ízületeket érintő, balesetek következtében kialakuló porcsérülések gyakorlatilag a test bármely ízületi porccal borított részét sújthatják, leggyakrabban azonban a nagyízületekben, azon belül is a térd, a csípő, a boka ill. a könyökízületben jelentkeznek. Pontos kialakulási mechanizmusuk nem ismert, általában valamely csavaró mozgás mellett fennálló nagy erejű ütés, ütközés következményei, melyek aztán vagy csak a porc (chondralis) vagy a porc és az alatta elhelyezkedő csontot is (osteochondralis) károsítják.
Hajlamosító tényezők: bizonyos sportokban ismerten nagyobb a gyakorisága az ilyen sérüléseknek (kontaktsportok- labdarúgás, kézilabda, stb.), továbbá bármely, az ízület stabilitását gyengítő megelőzően elszenvedett sérülés (pl. keresztszalag szakadás) nagyban fokozza a porcsérülés valószínűségét.
Panaszok: valamely sérülést (pl. sport vagy közlekedési baleset) követően az adott ízület megduzzadhat, és csak hosszas idő (akár hetek, hónapok) után apad le, s a későbbiekben akár terheléstől függetlenül is újra megduzzadhat. Gyógyszeres fájdalomcsillapítás általában csak mérsékelt hatásfokú. Az ízület terhelése, normál funkciója később sem áll vissza az eredeti szintre. Gyakori az ízületek elakadásának érzése, ízületi zár létrejötte, mely ritka esetben műtét nélkül nem is oldódik. Általában a vizsgálat része:
· Az érintett végtag tengelyállásának
· Az ízület stabilitásának vizsgálata, az ízületi mozgástartományok mérése
· Az ízületi mozgások fájdalmas tartományainak felderítése
· Az izmok vizsgálata
· Az ízület bármely részének fokozott nyomásérzékenysége
· Szükség esetén mindkét alsó végtagról roentgen felvételt készítünk
· Amennyiben csak porckárosodás áll fenn, a roentgen teljesen normális képet mutathat, s ilyenkor mágneses rezonancia vizsgálatra (MRI) lehet szükség.
Kezelési lehetőségek
Jegelés, pihentetés, pólyázás, polcolás a kezdeti konzervatív kezelés négy legfontosabb módszere. Gyulladáscsökkentők, porcerősítők szedése javasolt. Ezek ellenére a legtöbb esetben az ízület panaszos marad, ezért műtétre (általában arthroscopiára) van szükség a pontos kórfolyamat és annak kiterjedésének megállapítására, esetleges kezelésére. Porc ill. csont és porc érintettség esetén a választandó műtéti kezelés nagyban függ a műtét során talált szituációtól, a sérülés kiterjedésétől, annak esetlegesen mindkét oldalon való megjelenésétől (tükör-sérülés – vagyis az ízületi felszín érintkező két oldala egyaránt érintett). Adott esetben a helyéről nem elmozdult csontos-porcos darab visszarögzítése is szóba jöhet, de ez csak ritkán alkalmazható módszer. Az általában választható porcpótlási technikák a csontvelő stimuláláson alapuló technikák (pl. mikrofraktúra), a csontos-porcos hengerrel való pótlás (pl. mozaikplasztika), a porcsejt beültetés (porcsejt implantáció, autológ chondrocyta implantatio), vagy éppen a cadaver donorból származó csont-porc minta (graft) beültetés (allograft implantatio).
Rehabilitáció: amennyiben a fájdalom és a duzzanat elmúlt nagy valószínűséggel szükséges egy megfelelő rehabilitációs tornaprogram az ízület eredeti mozgástartományának visszaállításához, a teljes izomerő, a mozgás sebesség és a koordináció elnyeréséhez. Az orvos ezért gyakran javasol gyógytornász felügyelete alatt végzett rehabilitációs tornákat, lassú, fokozatos visszatérést a futáshoz, ill. egyéb sportaktivitásokhoz. Amennyiben műtétre került sor, annak megfelelően speciálisan, kizárólag gyógytornász felügyelete alatt végzett rehabilitációs tornaprogramra van szükség a teljes funkció-visszanyerés érdekében.
Az ízületeket borító porc betegség, gyulladás, elhalás vagy sérülés miatt kialakuló porchiánya, porcdefektusa, mely csak egy kisebb, körülírt területen alakul ki, az egész ízület porcborítását nem érinti.
A porc-csontgyulladás ill. az elhalás miatt kialakult körülírt hiányok egy külön entitást képviselnek, melyeket egy másik fejezetben tárgyalunk
Az ízületeket érintő, balesetek következtében kialakuló porcsérülések gyakorlatilag a test bármely ízületi porccal borított részét sújthatják, leggyakrabban azonban a nagyízületekben, azon belül is a térd, a csípő, a boka ill. a könyökízületben jelentkeznek. Pontos kialakulási mechanizmusuk nem ismert, általában valamely csavaró mozgás mellett fennálló nagy erejű ütés, ütközés következményei, melyek aztán vagy csak a porc (chondralis) vagy a porc és az alatta elhelyezkedő csontot is (osteochondralis) károsítják.
Hajlamosító tényezők: bizonyos sportokban ismerten nagyobb a gyakorisága az ilyen sérüléseknek (kontaktsportok- labdarúgás, kézilabda, stb.), továbbá bármely, az ízület stabilitását gyengítő megelőzően elszenvedett sérülés (pl. keresztszalag szakadás) nagyban fokozza a porcsérülés valószínűségét.
Panaszok: valamely sérülést (pl. sport vagy közlekedési baleset) követően az adott ízület megduzzadhat, és csak hosszas idő (akár hetek, hónapok) után apad le, s a későbbiekben akár terheléstől függetlenül is újra megduzzadhat. Gyógyszeres fájdalomcsillapítás általában csak mérsékelt hatásfokú. Az ízület terhelése, normál funkciója később sem áll vissza az eredeti szintre. Gyakori az ízületek elakadásának érzése, ízületi zár létrejötte, mely ritka esetben műtét nélkül nem is oldódik. Általában a vizsgálat része:
· Az érintett végtag tengelyállásának
· Az ízület stabilitásának vizsgálata, az ízületi mozgástartományok mérése
· Az ízületi mozgások fájdalmas tartományainak felderítése
· Az izmok vizsgálata
· Az ízület bármely részének fokozott nyomásérzékenysége
· Szükség esetén mindkét alsó végtagról roentgen felvételt készítünk
· Amennyiben csak porckárosodás áll fenn, a roentgen teljesen normális képet mutathat, s ilyenkor mágneses rezonancia vizsgálatra (MRI) lehet szükség.
Kezelési lehetőségek
Jegelés, pihentetés, pólyázás, polcolás a kezdeti konzervatív kezelés négy legfontosabb módszere. Gyulladáscsökkentők, porcerősítők szedése javasolt. Ezek ellenére a legtöbb esetben az ízület panaszos marad, ezért műtétre (általában arthroscopiára) van szükség a pontos kórfolyamat és annak kiterjedésének megállapítására, esetleges kezelésére. Porc ill. csont és porc érintettség esetén a választandó műtéti kezelés nagyban függ a műtét során talált szituációtól, a sérülés kiterjedésétől, annak esetlegesen mindkét oldalon való megjelenésétől (tükör-sérülés – vagyis az ízületi felszín érintkező két oldala egyaránt érintett). Adott esetben a helyéről nem elmozdult csontos-porcos darab visszarögzítése is szóba jöhet, de ez csak ritkán alkalmazható módszer. Az általában választható porcpótlási technikák a csontvelő stimuláláson alapuló technikák (pl. mikrofraktúra), a csontos-porcos hengerrel való pótlás (pl. mozaikplasztika), a porcsejt beültetés (porcsejt implantáció, autológ chondrocyta implantatio), vagy éppen a cadaver donorból származó csont-porc minta (graft) beültetés (allograft implantatio).
Rehabilitáció: amennyiben a fájdalom és a duzzanat elmúlt nagy valószínűséggel szükséges egy megfelelő rehabilitációs tornaprogram az ízület eredeti mozgástartományának visszaállításához, a teljes izomerő, a mozgás sebesség és a koordináció elnyeréséhez. Az orvos ezért gyakran javasol gyógytornász felügyelete alatt végzett rehabilitációs tornákat, lassú, fokozatos visszatérést a futáshoz, ill. egyéb sportaktivitásokhoz. Amennyiben műtétre került sor, annak megfelelően speciálisan, kizárólag gyógytornász felügyelete alatt végzett rehabilitációs tornaprogramra van szükség a teljes funkció-visszanyerés érdekében.
