Jövő
Várható újdonságok, a porcpótlás jövője
A jelenleg használt eljárások kissé bonyolultak, műtétet igényelnek. Számos nagy kutatólaboratóriumban történnek őssejt és génsebészeti irányban munkák a porcpótlásra, de ezek humán hasznosítása várhatóan még legalább egy, de könnyen elképzelhető, hogy több évtizedet is várathatnak magukra
A porcpótlásban is megjelent az az irányzat, hogy a porcot a pluripotens humán őssejtek (mesenchymal stem cell, MSC) használatával kellene pótolni. Ezen sejtek nagy szaporodóképességük mellett arról nevezetesek, hogy szinte minden típusú tartó és mozgatószövetet képesek kialakítani a megfelelő hormonális, cytokin és külső környezeti hatások mellett. Ezek az őssejtek a test minden részén megtalálhatóak és kinyerésük valamelyest egyszerűbb, mint a porcminta kinyerése. Ugyanakkor őssejtek felhasználásával történő porcképzés korántsem egyszerű, s jelenleg végzett kísérletek nem tudtak egyértelműen elfogadható, jó minőségű üvegporcot képezni. Használatuk nagyjából megfelelne a jelenleg porcból kinyert sejtek felhasználásának, vagyis az első és második generációs porcsejt beültetésnek. Az ezirányú kutatások, eljárások ugyanakkor gyorsan fejlődnek és a benne levő hatalmas potenciál miatt esélyes befutója lehet a jövő porcpótlási technikáinak.
Egy másik fejlesztés egész más irányból célozza meg a porcpótlást. Jelenleg a porcsejt beültetéshez két alkalommal van szükség műtétre, első alkalommal a porcminta eltávolításakor, második alkalommal pedig amikor a feltenyésztett sejteket visszaültetjük a porchiány helyére. Ez kétszeres megterhelést jelent a beteg számára, valamint az egészségbiztosítók is kétszeres költséggel kell hogy számoljanak. Ennek a problémának megoldására fejlesztés alatt áll az a berendezés, mely a kisméretű porcmintát feldarálva, a kis „porcmorzsákat” egy hálóra viszi fel, és az első műtét ideje alatt már visszaültethető mátrixot is produkál, ezzel leredukálva a beavatkozások számát egyetlen műtétre. Jelenleg még folynak az utánvizsgálatok, egyértelmű jó minőségű porcot még nem sikerült ezzel a módszerrel előállítani.
Az igazi áttörést a génsebészeti módszerrel történő porchelyreállítás hozhatja az ortopédiába. Ennek alapötlete, hogy a porc regenerációért felelős géneket vírusok segítségével többszörös példányba bejuttatjuk a beteg ízületbe, ahol az a porcsejtekbe jutva egy átmeneti megemelkedett porcképzési aktivitást indukál remélve, hogy a már kopott porc helyére új, regenerált porc nő. Az ezzel kapcsolatos kutatások még többnyire elméleti, ill. állatkísérleti fázisban vannak, és az elkövetkező 10 évben még nem is várható, hogy ennek teljesen biztonságos és hatásos változata megjelenjen a humán gyógyításban.
A jelenleg használt eljárások kissé bonyolultak, műtétet igényelnek. Számos nagy kutatólaboratóriumban történnek őssejt és génsebészeti irányban munkák a porcpótlásra, de ezek humán hasznosítása várhatóan még legalább egy, de könnyen elképzelhető, hogy több évtizedet is várathatnak magukra
A porcpótlásban is megjelent az az irányzat, hogy a porcot a pluripotens humán őssejtek (mesenchymal stem cell, MSC) használatával kellene pótolni. Ezen sejtek nagy szaporodóképességük mellett arról nevezetesek, hogy szinte minden típusú tartó és mozgatószövetet képesek kialakítani a megfelelő hormonális, cytokin és külső környezeti hatások mellett. Ezek az őssejtek a test minden részén megtalálhatóak és kinyerésük valamelyest egyszerűbb, mint a porcminta kinyerése. Ugyanakkor őssejtek felhasználásával történő porcképzés korántsem egyszerű, s jelenleg végzett kísérletek nem tudtak egyértelműen elfogadható, jó minőségű üvegporcot képezni. Használatuk nagyjából megfelelne a jelenleg porcból kinyert sejtek felhasználásának, vagyis az első és második generációs porcsejt beültetésnek. Az ezirányú kutatások, eljárások ugyanakkor gyorsan fejlődnek és a benne levő hatalmas potenciál miatt esélyes befutója lehet a jövő porcpótlási technikáinak.
Egy másik fejlesztés egész más irányból célozza meg a porcpótlást. Jelenleg a porcsejt beültetéshez két alkalommal van szükség műtétre, első alkalommal a porcminta eltávolításakor, második alkalommal pedig amikor a feltenyésztett sejteket visszaültetjük a porchiány helyére. Ez kétszeres megterhelést jelent a beteg számára, valamint az egészségbiztosítók is kétszeres költséggel kell hogy számoljanak. Ennek a problémának megoldására fejlesztés alatt áll az a berendezés, mely a kisméretű porcmintát feldarálva, a kis „porcmorzsákat” egy hálóra viszi fel, és az első műtét ideje alatt már visszaültethető mátrixot is produkál, ezzel leredukálva a beavatkozások számát egyetlen műtétre. Jelenleg még folynak az utánvizsgálatok, egyértelmű jó minőségű porcot még nem sikerült ezzel a módszerrel előállítani.
Az igazi áttörést a génsebészeti módszerrel történő porchelyreállítás hozhatja az ortopédiába. Ennek alapötlete, hogy a porc regenerációért felelős géneket vírusok segítségével többszörös példányba bejuttatjuk a beteg ízületbe, ahol az a porcsejtekbe jutva egy átmeneti megemelkedett porcképzési aktivitást indukál remélve, hogy a már kopott porc helyére új, regenerált porc nő. Az ezzel kapcsolatos kutatások még többnyire elméleti, ill. állatkísérleti fázisban vannak, és az elkövetkező 10 évben még nem is várható, hogy ennek teljesen biztonságos és hatásos változata megjelenjen a humán gyógyításban.
