II. gen. porcsejtbeültetés
Második generációs porcsejt beültetés (3D chondrocyta implantáció, mátrixra történő autológ chondrocyta implantáció – ACI, MACI)
A körülírt porcdefektusok pótlásának legújabb generációja, mely során az ízületi porc sejtjeit kiemelve, azokat leboratóriumban tenyésztve valamilyen térhálós szerkezetre (mátrix, scaffold) ültetik, s ennek a térhálós anyagnak a sejtekkel együtt történik a beültetése a porchiány pótlására.
Ez a módszer sok szempontból megfelel a leírt első generációs porcsejt beültetésnek, de annak egy továbbfejlesztett változata. A módszer alapötlete is ugyanaz. A porcsejtek nem vagy csak nagyon lassan szaporodnak, ezért nem képesek a porchiány kijavítására. Ha a sejteket kivesszük megszokott környezetükből, és emésztést követően a sejteket laboratóriumi körülmények között tenyésztjük, azok a petricsészében nagyon nagy sebességgel képesek szaporodni. Amikor megfelelő sejtszámot érünk el, ennél a módszernél a sejteket tartalmazó oldatot nem közvetlenül az ízületi porchiány helyére, egy lebeny alá fecskendezzük be, hanem a sejteket egy háromdimenziós térhálót formáló polymerre ültetjük fel, ahol azok megtapadnak, s a porc alapállományát már a laboratóriumban el kezdik termelni. A hálót adó polymer későbbiekben az ízületben felszívódik, s helyét átadja a porc sejtközötti állományának.
A sejtek kivétele az ízületből arthroscopia segítségével történik, mely során három kb. rizsszemnyi porcdarabot távolítunk el, melyet steril csőben a laborba küldünk, ahol az emésztést, a sejttenyésztést, sejtszámolást végzik. Mintegy 4-8 hetes tenyésztést követően felnőtt sejteket ráültetjük a steril polymer térhálóra, majd további 1-2 hetet tenyésztjük a mintát.
Egy második, immáron kis feltárásból végzett nyílt ízületi műtét során a porchiány területét kitisztítjuk, előkészítjük, s annak felszínére felhelyezzük a sejteket tartalmazó polymerhálót. Az ilyen formában kapott mintát a műtőben a sebész tovább alakíthatja, méretre vághatja. Folyamatos nedvesség biztosítása mellett a mintát ragasztásos (szöveti ragasztó), varrásos, vagy egyéb csonthoz rögzítő módszerrel fixáljuk.
A műtét előnye, hogy alkalmas közepes és nagy porchiányok pótlására (2-10cm2), nincsen szükség nagyobb minták kivételére az ízületből, A műtét hátránya, hogy két műtéti beavatkozásra is szükség van, a keletkező hyalin porc rostozottsága itt sem felel meg teljes mértékben az eredeti hyalinporcénak, bár az első generációs technikáknál jobb eredményt ad. Szintén a legnagyobb gátja a szélesebb körű hazai elterjedésének, hogy a sejttenyésztés laboratóriumi munkadíja itt még magasabb lehet, mint az első generációs tenyésztések esetén, akár a 6-8.000€-t is elérheti.
A műtétet követően szigorú protokollnak megfelelő, gyógytornász vezetésével folytatott rehabilitáció szükséges. A mankó használata elengedhetetlen a műtétet követően legalább 6 hétig, s a teljes fizikai funkció-visszatérés 6 hónapot követően várható csak.
A körülírt porcdefektusok pótlásának legújabb generációja, mely során az ízületi porc sejtjeit kiemelve, azokat leboratóriumban tenyésztve valamilyen térhálós szerkezetre (mátrix, scaffold) ültetik, s ennek a térhálós anyagnak a sejtekkel együtt történik a beültetése a porchiány pótlására.
Ez a módszer sok szempontból megfelel a leírt első generációs porcsejt beültetésnek, de annak egy továbbfejlesztett változata. A módszer alapötlete is ugyanaz. A porcsejtek nem vagy csak nagyon lassan szaporodnak, ezért nem képesek a porchiány kijavítására. Ha a sejteket kivesszük megszokott környezetükből, és emésztést követően a sejteket laboratóriumi körülmények között tenyésztjük, azok a petricsészében nagyon nagy sebességgel képesek szaporodni. Amikor megfelelő sejtszámot érünk el, ennél a módszernél a sejteket tartalmazó oldatot nem közvetlenül az ízületi porchiány helyére, egy lebeny alá fecskendezzük be, hanem a sejteket egy háromdimenziós térhálót formáló polymerre ültetjük fel, ahol azok megtapadnak, s a porc alapállományát már a laboratóriumban el kezdik termelni. A hálót adó polymer későbbiekben az ízületben felszívódik, s helyét átadja a porc sejtközötti állományának.
A sejtek kivétele az ízületből arthroscopia segítségével történik, mely során három kb. rizsszemnyi porcdarabot távolítunk el, melyet steril csőben a laborba küldünk, ahol az emésztést, a sejttenyésztést, sejtszámolást végzik. Mintegy 4-8 hetes tenyésztést követően felnőtt sejteket ráültetjük a steril polymer térhálóra, majd további 1-2 hetet tenyésztjük a mintát.
Egy második, immáron kis feltárásból végzett nyílt ízületi műtét során a porchiány területét kitisztítjuk, előkészítjük, s annak felszínére felhelyezzük a sejteket tartalmazó polymerhálót. Az ilyen formában kapott mintát a műtőben a sebész tovább alakíthatja, méretre vághatja. Folyamatos nedvesség biztosítása mellett a mintát ragasztásos (szöveti ragasztó), varrásos, vagy egyéb csonthoz rögzítő módszerrel fixáljuk.
A műtét előnye, hogy alkalmas közepes és nagy porchiányok pótlására (2-10cm2), nincsen szükség nagyobb minták kivételére az ízületből, A műtét hátránya, hogy két műtéti beavatkozásra is szükség van, a keletkező hyalin porc rostozottsága itt sem felel meg teljes mértékben az eredeti hyalinporcénak, bár az első generációs technikáknál jobb eredményt ad. Szintén a legnagyobb gátja a szélesebb körű hazai elterjedésének, hogy a sejttenyésztés laboratóriumi munkadíja itt még magasabb lehet, mint az első generációs tenyésztések esetén, akár a 6-8.000€-t is elérheti.
A műtétet követően szigorú protokollnak megfelelő, gyógytornász vezetésével folytatott rehabilitáció szükséges. A mankó használata elengedhetetlen a műtétet követően legalább 6 hétig, s a teljes fizikai funkció-visszatérés 6 hónapot követően várható csak.
Kapcsolódó képek
Mesterségesen létrehozott porchiány a combcsonton
Sejtekkel telepített mátrix elhelyezése a porchiánynak megfelelően méretre vágást követően
A porcdefektus helyére öltésekkel és ragasztással rögzített mátrix
